Nem igazi a nap, ha nincs valami
kis izgalom. Tegnap este nem tudtam elküldeni a jelentést az egészségügyi
állapotunkról, mert az applikáció – amit még a reptéren feltöltöttek a
telefonomra – elvesztette az adataimat. Próbáltam én magam beírni mindent, de kellett
volna egy megerősítő kód, amit persze nem tudtam. Így se tegnap este, se ma
reggel nem tudtam jelentést küldeni. Kicsit azért volt ma bennem izgalom, hogy egyszer csak fekete ruhába öltözött kommandósok törnek ránk, hogy megnézzék, itt vagyunk-e, és egyáltalán, élünk-e. Na jó, nem, de gondolom, hogy hamarosan feltűnik valakinek
a dolog és jelentkezni fognak. Sebaj, legalább találkozunk valakivel!
A nap örömhíre, hogy előkerült a
nyomtató, amit annyira vártam. Az itteni tanárok FB-csoportjában láttam meg egy
fotón. Egy lelkiismeretes és nyilván nagyon kedves kolléga írt egy posztot,
hogy a nyomtató lent várakozik a földszinten, a lift mellett. Azt most inkább
nem írom le, hogy hogyan jutott fel végül a nyomtató a lakásomba. Mindenki képzelje
el úgy, ahogyan szeretné. De NEM én mentem le érte a Bálint papucsában. 😉
Szóval most itt van és gyönyörűen
működik, hála a férjemnek, aki távvezérléssel telepítette. Az én érdemem pusztán
a kicsomagolás, a rögzítőszalagok eltávolítása, a gombok nyomogatása és a
papírtálca feltöltése volt. Mondjuk ez utóbbi sem ment nagyon egyszerűen.
A jövőben mindenesetre
tartózkodni fogok mindenféle bonyolultabb elektromos kütyü vásárlásától.
A nyomtatóügyet leszámítva, elég
unalmas, álmos napunk volt. Tanulgatunk Bálinttal, játszunk ezt-azt, én
óraterveket készítek, listákat írok és próbálok készülni a jövő héten kezdődő szemeszterre.
Jó tudni, hogy már csak 3-4 nap
maradt hátra. Az ételekkel nem volt ma nagy szerencsénk, minden túl csípős
volt, így egyre nagyobb a kihívás, hogy Bálintnak valamilyen ebédet adjak.
Megígértem neki, hogy amint lehet, főzök neki valamit, amit szeret. Már csak az
alapanyagokat kell beszerezni hozzá.
0 comments:
Megjegyzés küldése