Kitartóan várjuk a nyomtatót, de
helyette ez érkezett. „Kis” segélycsomag, gondolom az önkormányzattól,
szerintem még egy év múlva is lesz belőle. Főleg a szárított algából, amiből 12 csomagot is küldtek.
A csomag megtalálása egészen kalandos volt, így a karantén 10. napján. Itt a csomagátvétel egészen érdekes módon történik, legalábbis a magyar rendszerhez képest. Nem hívnak fel előtte, nem csengetnek be az ajtón, csak leteszik a csomagot egy bizonyos helyen. A mi esetünkben – ahogy ezt most megtudtam – a lift mellett van ez a hely, az emeletünkön. Mivel kitartóan várom a nyomtatót, és érdeklődtem a külföldi tanárok kapcsolattartójánál, hogy szerinte megérkezhetett-e már, e-mailben engedélyt kaptam tőle, hogy elhagyjam 2 percre a lakást és megnézzem, nincs-e a csomag a lift előtt.
Ez a kis „séta” egy akkora kalandnak bizonyult, hogy nem akartam kihagyni
belőle Bálintot, így együtt lopakodtunk ki. Komolyan mondom, nagyon izgalmas
volt. Kíváncsi vagyok, mi lett volna, ha közben össze is futunk valakivel. (Főleg,
hogy én zokniban mentem, hiszen a papucsom már az első nap felmondta a
szolgálatot.) Lehet, hogy sikongva rohantunk volna vissza???
Így találtunk rá az
élelmiszercsomagjainkra. Ki tudja, mióta várakoztak már ott. Jobban
belegondolva, nem túl logikus, hogy a lift mellé teszik le a karanténos
csomagot. Ha nincs a nyomtató ügy, akkor csak jövő hétfőn, vagy kedden akadtunk
volna rá, amikor már mi magunk is el tudunk menni vásárolni.
Ennyi kaland elég is volt mára. 😊
0 comments:
Megjegyzés küldése