Haladunk, haladunk. Épp egy hete
érkeztünk meg. Holnaptól már túl leszünk a karantén felén, ami elég jó érzés.
Még mindig jól bírjuk, de azt vettem észre magamon, hogy ha leparkol egy autó
az épület előtt, akkor – mint az öreg nénikék – rohanok az ablakhoz, hogy
megnézzem, mi történik odakint. Délelőtt azon kaptam magam, hogy hosszasan
bámulok három munkásembert, akik cigiztek. Még ez is eseménynek számít most.
Láttam egy taxist is, aki mielőtt
az utas beszállt volna, szigorúan telenyomta a kezét fertőtlenítővel, majd két
nejlon kesztyűt is adott neki, hogy azt vegye fel. Csak e szigorú rituálé után engedte
meg neki, hogy beülhessen a kocsijába. Itt aztán tényleg nagyon óvatosak.
Az idő elég változékony, gyakran
esik, aztán hirtelen jó idő lesz. Akár ötpercenként is változik a helyzet.
Nem nagyon hoztunk eső elleni
védőruhát, így talán jobb is, hogy nem mehetünk ki. Szeptemberben hátha már
jobb lesz a helyzet, legalábbis addig, amíg be nem szerzünk bakancsot, esernyőt
és esőkabátot.
Egész nap vártam a nyomtatómat
(lásd, ablakhoz rohangálás), de nem érkezett meg.
Szőlőt, almát, vizet és kekszeket
viszont kaptunk egy kollégától. :-)
0 comments:
Megjegyzés küldése