Úgy tűnik, hogy Isten
meghallgatta az imáimat, mert ma az ebédhez kaptunk egy dobozos kólát is. Kis apró örömök.
Bálintnak is kedvezett a
szerencse, mert Ő pedig OREO kekszhez jutott ma.
Még mindig nem sikerült
átállnunk, éjjelente csak forgolódunk, délelőtt viszont bekapcsol a téli álom
üzemmód. Pontosabban nálam csak kapcsolna, ha nem kellene elküldenem a reggeli egészségügyi jelentést és megnyomni a kaputelefon gombját. Mindezek után már nem az igazi a visszafekvés. Bálint 11-12-ig alszik, én pedig
rendszerint ebéd után még pótolom azt, ami kimaradt. Tudom, hogy ezzel a
módszerrel egyáltalán nem segítjük az átállást, de mivel még legalább 8 karanténnap vár ránk, ezzel egyelőre nem foglalkozom.
Egyelőre még egész jól bírjuk a bezártságot.
Ébredéskor ma így szórakoztunk a saját „sanyarú” helyzetünkön:
Én: Na, mit csináljunk ma? Hová
menjünk?
Bálint: (Csak néz rám értetlenül.)
Én: Szerintem ma tartsunk egy
pihenőnapot és ne is mozduljunk ki. Mit gondolsz? Jó ötlet?
Bálint: Oké! Maradjunk ma itthon!
Végre lesz egy nyugis napunk.
Ma reggel levelet kaptam az Ikeától. Hivatalosan is IKEA Family klubtag vagyok. Este még átbeszéltük a férjemmel a rendelési tételeket, lebeszélt az alig világító izzókról. Megrendelni a házhozszállítást nem tűnik nagyon bonyolultnak, de azt még ki kell találnom, hogy milyen telefonszámot adjak meg, ami valóban működik is. Még legalább két hétig nincs sajátom. És még mindig nem tudom, hogy rendelhetek-e karantén idején. Bár a nyomtató már úton van, de az ugye munkaeszköz, tehát nagyon kell. 😉
0 comments:
Megjegyzés küldése