Az érkezés utáni 15. napon végre megkaptuk az engedélyt a lakás elhagyására. Hihetetlen érzés volt és egyben félelmetes is. A párás levegő és a kéthetes bezártság után az első néhány száz méter után (maszkban) már szinte ziháltunk. De szerencsére ez csak néhány percig tartott, aztán valahogy elmúlt, magától. Mindenesetre csak az egyetemi campuson és a környékén sétáltunk, váltottunk végre pénzt a bankban és vettünk néhány apró dolgot a közeli kisboltban is.
Két hét után végre a mosodába is elmehettem. :-) Ez már nagyon aktuális volt.
Utólag írom ezt a bejegyzést, mint ahogy az összes többit is mostantól. Így inkább beszéljenek a képek a helyről, ahol élünk.
Az egyetem alapítójának a szobra
0 comments:
Megjegyzés küldése